A Borattal ütött, a Brünóval fűtött Cohen, aki új filmjében meleggé varázsolja magát és kendőzetlenül a képünkbe vágja, hogy a megengedés, a tolerancia, a befogadás, puszta marketing, önfényezés és heteróként leginkább herékkel fociznánk, ha az inkriminált egyedekbe botlunk. Brüno, az osztrák (jézusmária!) fashion műsorvezető ciki lesz a labancok között, de nem lankad, kiriszál Amerikába, hogy világhírű legyen. Küzd derekasan, megpróbálja elraboltatni magát Oszama embereivel, kísérletet tesz összebékíteni a zsidókat a palesztinokkal, megkérdezve a palesztin vezért, hogy mikor adják vissza a zsidóknak Egyiptomot. Örökbe fogad egy feka kiscsávót Afrikában, akit O.J.-nek nevez el, és elviszi egy feketéknek szóló talk show-ba, ahol szerinte, ha azt mondják a picire, hogy afrikai, az már rasszista duma, hívják inkább afroamerikainak. Szóval kap minden előítélet rendesen.

A gond a filmmel az, hogy már láttuk. Legalábbis ez ugrik be a korábban (Ali G., Borat) teljesen spontánnak tűnő áldokumentarista jelenetek és álinterjúk láttán. A gesztusok, a manírok is ugyanazok, eszerint tehát a Boratban is lehetett volna Cohen meleg (néha az is volt) és a Brünóban is kazah tévériporter (néha az is). Mindennek az okoskodásnak az a lényege, hogy ha nincs a Borat, akkor valószínű hátast dobunk a Brünó láttán, így viszont hüm, hüm, ráadásul kicsit még sok is a langyiból. A langyos dagonyából. Vagyis több az üresjárat, mint az előző opuszokban.

Semmi baj, a Hali továbbjuott, pedig meleg volt. Nagyon meleg. Lám, mi mindent lehet kezdeni egy ilyen szóval. Itt meg esik az eső és langyos van. Kész röhej.