Cseh Tamás emlékére
Belőlünk valaki útra vált
Egy autó nyújtózik a fényes úton, lehúzott ablak, arcomon szikrázó szélcsatorna. Néha énekelni szoktam, neki az ablaknak, neki a belém fúródó tájnak. Néha Cseh Tamást: „Belőlem valaki útra vált, útra a jobbik részem”. Hangosan, szinte keservesen ordítva, felröppenő madaraktól és megugró őzektől kísérve. Apuuuu, fejezd be, szól rám ilyenkor a kislányom, előredugva ártatlan illatú fejét a hátsó ülésről.
Este ülök odahaza, lecsukott szemű falak között. A telefonommal matatok, neveket pörgetek, próbálom elkerülni, de odaérek: Cseh Tamás. Ha megcsörgetem, nem válaszol, de tudom, hogy egyszer majd visszahív. Akár a jobbik részünk.




















